Madách Imre

Madách Imre élete:

·         1823–1864 (41 év)
·         Alsósztregován született nemesi családban
·         Gimnázium: váci piarista (magántanuló)
·         Pesti jogi egyetem
·         Barátja: Lónyay Menyhért
·         Múzsája: Lónyay Etelka à verses kötet: Lantvirágok
·         Balassagyarmaton másodjegyző
·         Legjobb barátja: Szontágh Pál (Szécsényi járás szolgabírája)
·         1845-1854: Felesége: Fráter Erzsébet à 4 gyerekük lett
·         Csesztvére költöztek
·         1848-49: megyei főbiztosként segítette a hadsereg élelmezését; elbújtatta Rákóczi Jánost (Kossuth titkárát)
·         1852: Ezen tettéért letartóztatták kb. 2 évre
·         1861: országgyűlési képviselő
·         Tagja a Kisfaludy Társaságnak, levelező tagja az MTA-nak

Alkotásai:

·         Lantvirágok – verseskötet (1840)
·         Csák végnapjai – dráma (1843)
·         A civilizátor – komédia (1859)
·         Mózes – dráma (1860)

Az ember tragédiája:

·         1859-60
·         Elküldte Arany Jánosnak à „gyenge Faust utánzat”, később elismerte
·         Arany javasolta, hogy javítson ki néhány nyelvezeti hibát, segített neki benne
·         Kiadva: 1862. január
·         Műfaja: drámai költemény
·         Középpontjában filozófiai kérdés áll
·         Műfaji párhuzamok: Goethe – Faust; Vörösmarty – Csongor és Tünde; Byron – Káin

·         Ideológiai ütközés: liberalizmus (hit a fejlődésben, Hegel) – pozitivizmus (természettudományok eredményei nem biztatóak

A mű kérdései

·         Mi az emberi élet célja?
·         Mi a nagy eszmék jelentősége a történelemben?
·         Milyen a férfi és a nő viszonya?
·         Van-e emberi fejlődés, tökéletesedés?
Az egyén és tömeg viszonya
Mi a tudomány szerepe az emberiség életében?

Van-e szabad akarat?

Szereplők:

Éva

·         Női passzivitás
·         Kettős szerep: egyrészt a megtisztító/felemelő erő ("intuitív igazságmegragadó erő", másrészről a kor produktuma
·         Hol pozitív, hol negatív szereplő, de mindig inspiráló hatású (az új keresésére bíztatja Ádámot)
·         A XV. színben döntő fontosságú a szerepe: visszahívja Ádámot a szirtfokról; az ő jóslata hirdeti a testvériséget; ő hallja és érti az angyalok szavát (az égi szót az ő "szív erén keresztül" hallja Ádám)
·         Homályos intuíció: egy-egy pillanatra emlékezik az édeni állapotra
·         Természeti szféra, mely átüt a hideg logikai érvelésen

Ádám

·         Férfiúi aktivitás, becsvágy, tudásvágy, élet titkát keresi
·         Az állandóan küzdő: elbukó és felálló ember à erkölcse hajtja tovább, hiszen folyton változtatni, jobbítani akar
·         Nem bír megnyugodni, folyton hajtja valami tovább

Lucifer

·         A „tagadás szelleme”
·         lázadása még önmagában nem tenné ellenszenvessé, de ártani akar az embernek
·         Bár ő rendezi az álomjelenetet, mégsem ad hamis képet a történelemről, csak épp a legsötétebb képeket választja ki a történelmükből
·         Ezzel az a célja, hogy Ádám elveszítse hitét
·         Rideg, érzelemmentes, latolgató értelem
·         Racionalizmusa egyfelől hideg, cinikus figurává teszi, máskor éppen ő leplezi le a hamis illúziókat, mond ki alapigazságokat
·         Fölényes intellektus
·         Kritikája romboló jellegű: megoldást sohasem nyújt à pusztító szándéka azonban építően hat Ádámra

 

Úr

·         Alakja nem egységes
·         Több kép jelenik meg róla: Mesterember, Tudós (fizikus, kémikus, biológus), romantikus művész

Szerkezete:

·         Keretszínek = biblikus színek à az 1., 2., 3. és 15. színek
·         Történelmi színek à 4–14. szín
·         Dramaturgiai megoldás: álom (álom az álomban)

A 15 szín:

1.    szín – Menny

·         Isten és Lucifer vitája: Lucifer tagadja a Teremtés nagyszerűségét, kifogásai:

a.) A teremtés ismételhető (az ember is képes rá vegykonyhájában)

b.) öncélú teremtés – Isten dicsőségére

c.) egyhangú teremtés

 

2.    szín – Paradicsom

 

·         két fát adott L.-nek az Úr - Isten lehetőséget ad L.-nek, hogy harcba szálljon vele az emberben

=> az első emberpár a Paradicsomban:

- öntudatlanok

- harmónia ember és természet, ill. férfi és nő között (Madách Éden-nosztalgiája)

- Ádám és Éva szimbolikus alakok (nem ősemberek!)

- bűnbeesés: az ember elnyeri függetlenségét, szabadságát, de ezzel elveszti a halhatatlanságot

- Éva viszi bűnbe Ádámot - gyarló asszony (Fráter Erzsi)

- Ádám használni akarja elnyert szabadságát: küzdeni fog

- a kiűzetést elfogadja, maga indul el

 

3.    szín – Paradicsomon kívül (a Kiűzetés után)

 

- Ádám földet művel (alkotó ember - fausti ember)

- Éva visszaidézi a vesztett Édent => lugas építés (a nő, bár ellentmondásos, de az embert megtartó erők közé tartozik)

- öntudatra ébredt az emberpár

- a család és tulajdon megjelenése

- Ádám a jövőre kíváncsi (Elszakadhat-e az ember Istentől? Megállhat-e a saját lábán? Irányíthatja-e saját sorsát?)

- L. álmot bocsát rá - megismerheti Ádám az emberiség jövőjét (a kiűzetés oka is a tudásvágy volt!)

à az álom megfelelő keret az idő és térbeli utazáshoz, ugyanakkor védelmet is jelent (fizikai értelemben, de illúzió-léte megóvja Ádámot is - ez még csak fikció, egyelőre nem realizálódott) 

 

4.    szín – Egyiptom

 

(Alapkérdés: milliók egy miatt?) Ádám ifjú fáraó, minden hatalom az övé. Lucifer a minisztere. Ádám mégsem boldog, mert mindezt nem magának köszönheti. Csak az vigasztalja, hogy meglelte a valódi nagysághoz vezető utat, mely nevét évezredekre hirdetni fogja: s ezek a piramisok. Ez mégsem boldogítja igazán, csak a dicsőségre vágyik. A trón magasából nem hallja a nép fájdalmas sikolyát, erre csak Éva teszi érzékennyé. Éva szerelmének hatására értelmetlennek találja az öncélú dicsőséget. Megszünteti zsarnoki hatalmát, felszabadítja a népet. A szín végén Ádámban megszületik a szabadság-eszme, egy olyan szabad állam vágya, ahol minden ember egyenlő. 

5.    szín: Athén

(Alapkérdés: egy milliók miatt?) Az athéni szín a szabadság-eszme, az egyenlőség kiábrándító megvalósulásával taszítja Ádámot (Miltiadész) csalódásba. Éva a felesége, Lucifer görög harcos. A nép, az egyes ember szabad jogilag, de valójában - lelkileg - mégsem az: ki van szolgáltatva jellemtelen demagógok kénye-kedvének. A demagógok által megvásárolt és félrevezetett tömeg halálra ítéli szabadsága védelmezőjét, Miltiadészt. Ádám csalódásából menekülve a gyönyörben, a hedonizmusban (az érzéki gyönyörök mértéktelen hajszolásában) keres vigaszt.

6.    szín – Róma

Ádám: Sergiolus, Lucifer: Milo, Éva: Júlia, a kedvese. Éltető eszme híján a közösség széthullott, lezüllött: kéjencek és kéjnők durva orgiájának lehetünk tanúi. Ádám is részt vesz benne kelletlenül, de a bor és a kéj mámorában nem leli örömét. Nem találja meg a boldogságot. A római szín silány züllöttségében Péter apostol szavaiban új eszme tűnik fel a kereszténység hitvallásaként: a szeretet és a testvériség. Ezért az új tanért lelkesül újra Ádám. Hiába óvja a leendő kétségbeeséstől Lucifer. Ádám új világot akar teremteni. 

7.    szín – Konstantinápoly

Ádám: Tankréd, Lucifer: a fegyverhordozója, Éva: Izóra, apáca. A három ókori szín után a középkor következik, s Konstantinápoly újabb csalódás színhelye lesz Ádám számára. Mint Tankréd, keresztes lovagként győztesen érkezik meg a korai kereszténység egyik fővárosába, Bizáncba. Tapasztalnia kell, hogy a felebaráti szeretet jelképéből „vérengző kereszt” lett. Egyetlen i betű miatt eretnekek ezreit küldik tűzhalálba (a homousion - egylényegű - tana szerint Krisztus azonos Istennel, a homoiusion - hasonló lényegű - szerint nem Isten, hanem ember, csupán hasonló Istenhez). A testvériség-eszme eltorzult, Ádám csalódott, nem akar többé semmiért sem lelkesedni, csakis pihenni akar.

 

8.    szín – Prága I.

A nyolcadik színben Ádám a kor elismert, híres csillagásza, Kepler. Bár nagy felfedező, mégis a tudomány elárulására kényszerül: hogy megélhessen, horoszkópokat készít magas rangú megrendelőinek. Éva szerepe ebben a színben a legösszetettebb. Müller Borbálaként gyengéd és kacér, kicsapongó életet élő hölgy, akit Kepler ennek ellenére szeret. Eszme nélküli, közömbös világ, akárcsak a római. Ádám itt csak szemlélődő, felfedező tudós. Kepler zseniális csillagász, de tudományát el kell titkolnia. Ádám és Éva viszonya ebben a színben a legdrámaiabb. Éva „csodás kevercse rossz s nemesnek”, mégis vonzza Ádámot, eltéphetetlen kötelék fűzi hozzá, „mert a jó sajátja, míg bűne a koré, mely szülte őt”. 

9.    szín – Párizs

Az álomba merült Ádám Dantonként jelenik meg a francia forradalom napjaiban s legelső szavai: „Egyenlőség, testvériség, szabadság!”. A korábban már külön-külön megszületett eszmék (szabadság, egyenlőség Athénban, testvériség Rómában) most már együttesen öltenek testet. Hatásukra Ádám újra cselekvő hős lesz, rendíthetetlen meggyőződéssel áll a nagy eszmék szolgálatába, a forradalmi nép élére. Bár Lucifer (a bakó) ebben a színben is megjelenik, ezt az álmot nem ő irányítja. Éva két, egymástól eltérő alakban szerepel itt: a büszke márkinő a szépség a költészet varázsát rejti magában, s felkelti Dantonban is a tisztultabb érzelmeket; a durva forradalmárnő Évától borzongva fordul el. Ádám sorsa ezúttal is a bukás, mégis lelkesülten ébred fel álmából. Ez az egyetlen szín, melyet nem a csalódás, a kiábrándulás, hanem a bizakodás hangjai követnek. Szerkezetileg is elkülönül ez a szín a többitől: álom az álomban. Így teszi lehetővé Madách a történeti színek következetességét: e szerint ugyanis Ádámnak minden színből csalódottan kell távoznia.

10. szín - Prága II.

Az újra fellelkesült Ádám, Kepler szerepében hittel, bizalommal tekint a jövőbe: miután felvilágosítja legjobb tanítványát a korabeli tudomány értéktelenségéről, újult erővel indul el abba az új világba, mely szent eszméit megvalósítja.

11. szín – London

A londoni szín már Madách jelenét mutatja be, a kapitalizmus korát. Ádám (polgár) itt sem aktív hős, csupán szemlélődő, szemtanú. A Tower magasából bizakodva figyeli a nyüzsgést, a londoni vásárt, közelről nézve azonban undorral fordul el tőle. A táncosok, koldusok, katonák, kéjhölgyek viselkedése kiábrándítja. Csak a négy tanuló hazáért való lelkesedését tartja kedves látványnak e „lapos világban”. De felnőve ezekből a gyerekekből lesznek azok a gyárosok, akiknek embertelen cinizmusa felháborítja. Minden áruvá vált s csődbe jutottak az egyes életsorsok is. Éva alakja itt is eléggé összetett. A nő „bűne” itt is a koré, mely a szerelmet áruvá aljasította, Éva mégis megőrizte tisztaságát s lepereg róla a kor szennye.

12. szín – Falanszter (Charles Fourier)

Ádám és Lucifer: látogatók, Éva: falanszternő. Ez a szín - az író jelenéhez viszonyítva - már a jövőbe mutat. Ettől kezdve új kérdés lép a nagy eszmék helyébe: a determinizmus, vagyis a természeti végzet és a szabad akarat kérdése. A tudomány célszerűsége uralkodik a falanszterben. Ez a célszerűség azonban gátat szab az egyéniségnek, elpusztít minden szépséget és jóságot. Eltűnt a család, tiltják az érzelmeket, a szerelem pedig a „múlt kísértete”. Az embereknek nincs nevük, számokkal jelölik őket. Foglalkozásukat koponya-alkatuk (frenológia) alapján döntik el. Igaz, megvalósult az egyenlőség és a testvériség: egyenruhát hordanak az emberek, senki sem éhezik, és nem szenved anyagi hiányt. Nincsenek társadalmi különbségek, nincs erőszakszervezet, katonaság, s a fegyverek ismeretlenek. Mégis boldogtalan, sőt embertelen világ ez: mindenkinek rossz. Ám mindezt a megmaradás kényszere hozta létre, a természeti végzettel való szembeszegülés parancsa. Ádám újra csalódott a tudomány rideg racionalista rendjében. El akar szakadni a földtől, annyi veresége színhelyétől. 

13. szín – Az űr

Ádám Lucifer segítségével az űrbe repül. Egyre magasabbra emelkedik, a természeti végzet elől menekül. Elvágyódik a föld köréből, de vissza is sírja azt, fáj tőle elszakadnia. Tovább száguld fölfelé, majd egy hirtelen sikoltással megmerevedik. Lucifer úgy gondolja, megdöntötte az Úr világát,

megsemmisítette az embert. Ádám a Föld szellemének hívó szavára újraéled. Lucifer mind hatásosabb érvei ellenére is visszavágyódik a földre, s a küzdelmet választja annyi kiábrándító veresége dacára is. Az űr-jelenet a Tragédia több fontos kérdésére ad választ a maga módján. Ádám a küzdelmet az élet s az ember lényegének tartja, a tétlen semmittevést, a közönyös belenyugvást pedig a legnagyobb bűnnek. Ádám hite, idealizmusa nem törik meg: bármilyen hitvány is eszméje, mégis lelkesítette, „előre vitte az ember nemet”. Ez a Tragédia egyik lényeges üzenete. 

14. szín – Eszkimó-világ

Az ember nem tudta legyőzni a természeti végzetet, a tudomány nem menthette meg a földi életet. Az Egyenlítő táján valaha virult az élet, most már csak tengődik a lét: az ember állattá silányult, erkölcsileg és fizikailag elkorcsosult. Ádámot Istennek hiszik, hozzá könyörögnek élelemért. Ádám riadtan tekint szét, itt már nem születhetnek új eszmék. Vége az életnek, ez az emberi történelem legutolsó, szégyenletes felvonása. Lucifer érvei meggyőzőek: az ember tehetetlen, sorsát nem irányíthatja. Miután Ádám undorodva bontakozik ki Éva karjaiból, véget ér az álom. 

15. szín - A Paradicsomon kívül 

Az álmából felébredt Ádám és Lucifer vitája folytatódik az utolsó színben is. Ádám a szabad akaratra hivatkozik: csak tőle függ, hogy életét másképpen irányítsa. Lucifer ellenérvei lefegyverzők: az egyén ugyan szabad, de az egész táj determinált, meghatározott törvények eszköze. Ádám végső kétségbeesésében öngyilkos akar lenni. A kétségbeesés szirtfokáról most Éva anyasága szólítja vissza az életbe. Ádám áldozata most már hiábavaló volna, halálával sem tudná megsemmisíteni az életet. Megadja magát, s belátja, hogy a riasztó kétségek ellenére is vállalnia kell a küzdelmet. Újra kezd reménykedni, kínzó kételyeire az Úrtól várja a választ: „Megy-e előbbre majdan fajzatom?”. Van-e cél a világtörténelemben, létezik-e folytonos emberi előbbre jutás, haladás, vagy bizonyos pont után hanyatlás következik. Ezek Ádám legfájóbb gondjai. Gyötrő kérdéseire nem kap egyértelmű választ. Az Úr azzal nyugtatja, hogy küzdelmeiben végig mellette áll majd, s mellette áll majd Éva is, aki ma a szerelem, a költészet s az ifjúság vigasztaló volta fogja segíteni. A világ rendjében helye van Lucifernek is. Ő az élesztő erő, kijózanító szerepe „szép és nemesnek új csírája lesz”. Ádám minden kudarca után újra kezdi harcát. A szüntelen újrakezdésnek s a jobbért való küzdelemnek, a kudarcból fölemelkedő hősiessége nemcsak Madách korában volt mozgósító erejű, hanem minden kor számára érvényes tanulság.

A tragédia zárlata: Az Úr azt mondja: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”

Memoriterek:

Van-e fejlődés, értelme az életnek?

„Megy-e előbbre majdan fajzatom,

Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelegjen,

Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad,

S a körből, melyben jár, nem bír kitörni?”

Nő és férfi viszonya

„Minő csodás kevercse rossz s nemesnek

A nő, méregből s mézből összeszűrve.

Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja,

Míg bűne a koré, mely szülte őt.”