A feladó az, aki elindítja a
közlésfolyamatot. A feladó a címzettnek eljuttatandó információ forrása, amely az adott információért cserébe újabb
információt vár a címzettől.
A címzett az, akihez beérkezik az üzenet,
és ő azt valahogy értelmezi, majd reagál rá: válaszol. Ekkor azonban felcserélődnek a szerepek: a feladóból címzett, a
címzettből pedig befogadó válik.
Csatorna lehet a levegő, a fény, telefonvonal.
A
csatornában halad tehát az
üzenet, az az egyszerű vagy összetett információ, amelyet a
feladó a címzettnek szándékozik eljuttatni.
A kód összeköti a feladót és a
címzettet az üzenet értelmezése
szempontjából. Ha a feladó által használt kód például a magyar nyelv, a címzett
csak akkor érti az üzenetet, ha ő is tud magyarul.
A beszédhelyzet keretbe foglalja az egész közlésfolyamatot. Értelmezési
támpontot ad. Lehet pl. baráti beszélgetés az utcán, hivatalos üzleti
tárgyalás.
A kommunikáció funkciói:
2. Felhívás (valamilyen viselkedésre sarkall)
3. Kifejezés (érzelmeket közöl; óhajtó, felkiáltó mondatok)
4. Fatikus (kapcsolatteremtő, fenntartó, záró szerep)
5. Esztétikai (szépírók törekvése)
6. Értelmező (magáról a nyelvről beszélünk a nyelv segítségével)
A
kommunikáció funkciói általában együtt vannak jelen. A kommunikáció céljától
függ, hogy melyik szerep kerül előtérbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése