A XIX. század realista irodalma (Stendhal – Vörös és fekete; A csinovnyik-téma az orosz irodalomban)

Realizmus

·         19. század
·         Stílusirányzat
·         Romantikával párhuzamosan jelentkezik
·         Átfogó képet akar adni a társadalomról
·         Hibák és ellentmondások
·         Tipizál
·         Uralkodó műfajok: regény, novella
·         Szereplők lelki világának bemutatására is törekszik
·         A francia (Flaubert: Bovaryné, Balzac: Goriot apó, Stendhal) és orosz (Gogol, Tolsztoj, Csehov, Dosztojevszkij) realizmus jelentős

Stendhal élete:

·         Henri Beyle
·         1783–1842 (59 év)
·         Grenoble-ban született
·         Anyját gyerekként elvesztette, anyai nagyapja nevelte fel
·         Napóleon háborújában részt vett, élelmeztetés volt a feladata

Vörös és fekete (1830):

 ·         Karrierregény à alacsony társadalmi rétegből jövő főhősnek lehetősége van karriert elérni, akár erkölcsei feladásával

·         Realista regény à egy megtörtént bűnügyi esetet ír tovább az író; a mesélő részletesen írja le az eseményeket
·         Romantikus jegyek à a főszereplő lázadó / szenvedélyek, társadalomkritika / vég előre vetítése: a templomban a víz vérnek látszik
·         Központi kérdés à képmutatás
·         A cím à vörös: szerelem; katonai pálya / fekete: halál, papi pálya

 

Julien Sorell jellemzése

·         Ambíciózus
·         Saját érzéseit, törekvéseit elemzi (önreflektív)
·         Apja, testvérei utálják őt, mert csak olvas, nem dolgozik a faüzemben
·         Sértődékeny, elővigyázatos
·         Szerepeket vesz magára à Napóleon (hódító, katonaság) / Don Juan (nőket hódító (de Rénalné, Mathilde, Elisa) / Tartuffe (jófiú, de rosszabbat játszik) / álltatott papi szerep / Rousseau (magával foglalkozik, érzékeny) / Jágó (intrikus, bajkeverő)
·         A tárgyaláson bevallja bűnét; magára haragítja az esküdteket, mert társadalomkritikát mond (bűne, hogy paraszt létére „társaságba” merészelt tolakodni); inkább meghalna, ezért vállalja a konfliktust
·         Belátja, hogy fel­vett szerepeinél fontosabb az önbecsülése

Mathilde és de Rénalné összehasonlítása

Mathilde   Gőgös, mikor Julien szerelmet vall neki Gúnyos, mikor Cresance udvarol neki Féltékeny / büszke / arisztokrata Szerepeket akar felvenni

de Rénalné   Tiszta, őszinte, félénk, ártatlan Ravasz, okos Áldozatkész Szenvedélyes szerelmes Vallási bigottság lelkiismeret furdalása miatt Nagyon szereti a gyerekeit

 

A mű cselekménye

 1.  Verriéres

 Julien Sorell, a verriéres-i ács fia (≈Jézus), szegény, egyszerű parasztok között nőtt föl, így kevés reménye van a felemelkedésre. A jó eszű, tehetséges és karrierre vágyó fiatalember a város polgármesterénél, de Renalnál vállal állást - gyer­mekei nevelője lesz. A polgármester saját előkelőségét akarja fitogtatni, mikor nevelőt fogad házába, ám állandóan attól retteg, hogy Valenod, a szegényház igazgatója elcsábítja tőle Julient. Ezért egyre előzékenyebbé válik, a mélyről jött fiatalemberrel szemben. Ezt használja ki Julien, amikor viszonyt létesít de Renal feleségével. Azonban Elisa, a féltékeny komorna mindenről beszámol Valenodnak, aki elkezd névtelen leveleket küldözgetni a polgármesternek, melyekben felesége szerelmi kapcsolatát leplezi le. De Renalné - hogy legalább saját becsületét mentse - végül hamisít egy névtelen szerelmes levelet, melyet Juliennek tulajdonít, s a felháborodottat játszva kéri férjétől a nevelő elbocsátását. Julien pártfogója, Chélan abbé a besanconi papi szem­ináriumba küldi tanulni.

 

2.            Besangon

 

Julien a papnövendékek kőzött is kiemelkedik intellektusával, s önállóan mer gondolkodni, ezért gőgösnek, hivalkodónak tartják. Pirard abbé megkedveli és pártfogásába veszi, őt azonban paptársai csakhamar kitúrják állásából. Az abbé barátja, de la Mole márki felajánlja Pirardnak, hogy legyen a titkára, ám Pirard megelégszik egy párizsi plébániával, s Julient ajánlja maga helyett. Julient távozása előtt még egy napra visszatér Verriéres-be, az éjszakát de Renalnéval tölti, majd elvágtat Párizs felé.

 

3.            Párizs

 

Julien Párizsi arisztokrata körökbe csöppen, s eleinte zavarban van a pompás környezetben. Hamar hozzászokik azonban ehhez a társasághoz is, s a márki is kitünteti nagyszerűen végzett munkájáért. Megnyeri a márki lánya barátságát, s hamarosan szerelmét is. A romantikus szerelemre vágyó Mathilde-ot viszont férjhez akarják kényszeríteni, családja egy gazdag, unalmas márkit szemelt ki számára. A lány a fiatal titkárt csak szeretőként kezeli: Julien többször fölmászik szobájába, de míg a lány forró karjai várják éjjelente, másnap rendszeresen gőgös vele, sértegeti. Julien ezért egy marsallnénak kezd udvarolni, hogy féltékennyé tegye Mathilde-ot, s ez meg is hozza a várt eredményt: Mathilde megírja apjának az igazat, tudniillik azt, hogy nem megy férjhez, mert Julient szereti és terhes. A márki kezdetben őrjöng, majd birtokokat adományoz Juliennek, illetve huszárhadnaggyá nevezteti ki. Ekkor de Renalné - gyóntató papja gonosz tanácsára - levelet küld a márkinak, melyben megírja: Julien csak a karrierje érdekében csábítja el a nőket, s nem más, mint egy feltörekvő szerencselovag.
 

4.  Verriéres

Julien ezredénél tudja meg a hírt, Verriéres-be utazik, s a templomban kétszer rálő de Renalnére. Julien közönyössé válik, a tárgyaláson nem magát védi, hanem a társadalmat vádolja. Julien tette miatt börtönbe kerül, ahol végre felhagy a képmutatással, nagyravágyással. Renalné elszökik otthonról és naponta látogatja. A börtönben újra fellángol köztük a szenvedély. Julien rádöbben, hogy szerelmes volt. Julient a halál közelében érzett szerelem kárpótolja üres elvesztett életéért. Julient kivégzik, Mathilde maga temeti el Julien fejét. Renalné három nappal Julien kivégzése után gyermekeit átölelve meghalt (belehalt szerelmi bánatba).

Fő mondanivaló: a társadalom hazug erkölcseinek leleplezése.

 

Az orosz realizmus

 

·         Oroszországban feudális viszonyok
·         gazdasági elmaradás
·         cári önkényuralom, bürokratizmus
·         vidéki lét sivársága
·         elnyomott kisemberek nyomorúsága
·         szegény ember a főhős
·         sivár, cél nélküli élet teszi tönkre a hivatalnokokat
·         azt mutatja be, hogyan nem szabad élni
·         felesleges ember (Anyegin is ilyen volt)
·         képtelen a boldogságra, cél nélküli
·         Gogol: A köpönyeg (kis ember nyomorúsága) / Tolsztoj: Ivan Iljics halála (sivár, egyhangú, hivatalnoki lét) / Csehov: A csinovnyik halála

Gogol élete:
 

·         1809–1852 (43 év)
·         Ukrajnában született
·         Történelem tanár akart lenni, de hivatalnok lett / Barátja: Puskin segít neki, végül tanít történelmet

Gogol – A köpönyeg (1842)

Akakij Akakijevics

à Hivatalnok, sivár, egyhangú, gépszerű élet
à Másol, aztán nehezebb munkát kap, nem tudja megcsinálni
à Nem tud összefüggően beszélni (hebeg-habog)
à Elszakad a köpönyege, ezért újat csináltat a szabónál, többször is elmegy hozzá (spórol rá)
à Megkedvelik, aztán hazafele megverik,az új kabátot ellopják
à Elmegy, feljelentést tesz, nem foglalkoznak vele
à Meghal láz és bánat miatt
à Szelleme visszajár kísérteni
à Ellopkodja a köpönyegeket
à Végül a főnöke köpönyegét is ellopja
à Kicsinyes életcél (varratni egy köpönyeget)

·         Groteszk à egyszerre félelmetes vagy sajnálatot keltő, de nevetséges is
·         Társadalmi viszonyok eltúlzása: Akakij Akakijevics és a tekintélyes úr alakja
·         Tekintélyes személy megkérdőjelezi a hivatalnokot, ezzel az életét, és ebbe belehal Akakij Akakijevics
·         Szörnyű bürokratikus rendszer
·         Szánalomra méltó személy, sajnálja őt az író

Lev Tolsztoj élete:

·         1828–1910 (82 év)

·         Jasznaja Poljanában született grófi családban
·         Jogot tanult
·         1851: hadsereg à krími háború
·         1862: megházasodik à 15 gyereke lett
·         1881: Moszkva à iskolát alapít parasztgyerekeknek
·         Tolsztojizmus = Erkölcsfilozófia à erőszakmentesség / öntökéletesítés / természet közeliség

Tolsztoj: Ivan Iljics halála (1886)

 

·         Főhős egy hivatalnok
·         Téma à a halálhoz való viszony: Hogyan éljünk, hogy életünk vége felé megnyugvást érezzünk?
·         12 fejezet à 1. fejezet: temetés / 2-3. fejezet: Ivan Iljics élete a balesetig / 4-12. fejezet: a betegség lefolyása részletezve
·         In medias res kezdés: hogyan vélekednek róla (a temetésén)?
·         Nem érdekli senkit
·         Létra motívum à amikor karrierjében feljebb lépne a ranglétrán, otthon leesik a létráról otthona berendezése közben
·         Hisz a gyógyulásban, az orvosok érzéketlensége zavarja
·         Önámítás, hogy nem nagy a probléma
·         Belenéz a tükörbe, máshogy néz ki, tudja, közeleg a halál
·         Szűkülő élettér à először még járkál a lakásban, majd csak a szobában, aztán fel se kel
·         Felidézi a szép gyermekkort
·         Testi fájdalom mellett megvilágosodás: értelmetlen, hazug, üres élet
·         Felteszi a kérdést: úgy élt-e, ahogy kellett? (Nem)
·         3 napos vívódás, halála előtt jön rá, hogy kellett volna élnie
·         Önzetlenül kellett volna élni
·         Zsák-fény metafora à úgy érzi, egy zsákba tuszkolják be, de nem fér bele
·         Részvétet és ápolást várna feleségétől, lányától
·         Hazudtak körülötte
·         Geraszim jókedvű, mosolygós, gondoskodó vele; nem tettette, hogy nincs baj
·         Nem küzd életéért, meghal, hogy ne szenvedjenek mások. Arca megtisztul, nyugalom és béke árasztja el
·         Tolsztoj szerint, ahogy romlik a test, úgy épül a lélek

Csehov élete:
 

·         1860–1904 (44 év)
·         Taganrogban született
·         Orvosi egyetemre járt
·         Felesége à Olga Knyipper (színésznő)
·         Drámaíró à drámaiatlan dráma (Sirály, Három nővér)

A csinovnyik halála (1883)


·         Novella
·         Cserjakov csinovnyik
·         Rátüsszentett a felettesére
·         Bűntudata van, hogy kellemetlenséget okozott egy nála magasabb rangú embernek
·         Emiatt folyamatosan bocsánatot kér, 5-ször is
·         Eleinte elnéző az államtanácsos
·         A végén mérges rá: „Takarodjék előlem!”
·         Belehal félelmébe, amiért egy magasabb rangú személynek kellemetlenséget okozott
·         Egyenruhában hal meg à nem ember volt, hivatalnok