Berzsenyi Dániel ódái és elégiái

Berzsenyi Dániel élete:

·         1776–1836 (60 év)
·         Egyházashetyén született (Szombathely környéke) birtokos nemesi evangélikus család
·         Soproni evangélikus líceum: 1788-tól, megtanult németül, görögül, latinul
·         1795 júliusában abbahagyta a tanulást, Niklán („niklai remete”) anyai nagybátyjánál tartózkodott, majd apja mellett gazdálkodott Hetyén
·         1799: feleségül vette másod unokatestvérét, Dukai Takách Zsuzsannát,1804-től Nikla
·         Kis János nemes-dömölki lelkész fedezte fel, hogy Berzsenyi verseket ír: 1808-ban 77 verset tartalmazó kézirata Kis János közvetítésével Kazinczyhoz került, aki ajánlotta, hogy kötetének szerkesztésében, versei hibáinak kijavításában segíti ·         1813-ban megjelent verseinek első, 1816-ban második kiadása
·         Kölcsey kritikáját igaztalan csúfolódásnak érezte, felháborodásában választ írt; mivel Kazinczy nem kelt a védelmére, őt is ellenségének tartotta; levelezésük megszakadt
·         1830-ban a Magyar Tudós Társaság rendes tagja
·         1832-ben személyesen is megismerkedett Széchenyivel
·         betegeskedett, Balatonfüreden és a budai fürdőkben keresett gyógyulást
·         1836. február 24-én halt meg Niklán
·         Világnézete: Carpe diem! / Arany középút
·         A magyar felvilágosodás egyik legkiemelkedőbb alakja

 

Berzsenyi Dániel ódái:

A Magyarokhoz I. (1796, végleges forma: 1810)

 

·        Közösségi óda
·        Pesszimista
·        Megjelenik a nemzethalál-vízió (később: Himnusz, Szózat)
·        Idő- és értékszembesítő vers (Múlt: erős; jelen: romlás)
·        Kérdő formájú számonkérés, bírálat
·        Jelkép: Buda
·        „A szent rokonvérbe feresztő” à belső viszály (polgárháború)
·        Magyarok = tölgy (metafora)
·        Önkritikus gondolatok
·        Tételmondat: „Így minden ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs…”
·        „Mi a magyar most? – Rút sybaríta váz.” à elpuhult magyarság, megromlott erkölcs
·        Alkaioszi strófa à antik hatás (Horatius mintájára)

A Magyarokhoz II. (1807)

·        Közösségi óda
·        Optimista („Nem félek.”)
·        Hajó toposz
·        Dühöngő tenger à nép haragja
·        Az eddigi világok összeomlanak (lerontá Prussziát à Napóleon bevonul Berlinbe, Poroszországba
·        Titus = I. Ferenc
·        Buzdít („Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!”)
·        Tételmondat: „Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”
·        A tiszta erkölcsök tették naggyá Rómát, Maratont, és Buda várát is
·        Kodály 1936-ban zeneileg feldolgozta

Berzsenyi Dániel elégiái:

Osztályrészem (1799)

·        Személyes tematikájú vers
·        Osztályrészem = ami neki jutott
·        A heves ifjúból érett férfi lesz
·        Hajó toposz („Partra szállottam.”
·        Lezárta eddigi életét, lelki békét talált
·        Higgadt nyugalom, leszámol korábbi vágyaival
·        Béke, nyugalom: csak az álmok feladásával érhető el à elégikus szemlélet
·        Megelégedettség képzete à önámításnak tűnik
·        Lelki szükség: Camoena jelenléte
·        Szőlő, kalász, föld, szabadság à anyagi jólét
·        Szapphói strófa
·        Klasszicista vers
·        Rímtelen, időmértékes

A közelítő tél (1804-1808)

·        Az elmúlás verse
·        Közelítő à közelgő halál
·        központi gondolat: a személyes lét lehetetlenné válása à a mulandóságot fejezi ki
·        1. vsz.: általános gondolatok
·        2. vsz.: negatív festés à nincs rózsás labyrinth, nincs már symphonia
·        3. vsz.: ellentét: mi volt (öröm víg dala) és mi van (szomorúság)
·        4. vsz.: az idő rövid, gyorsan elrepül (saját élete rövidségét mutatja be vele)
·        5. vsz.: nem elég az élet, hogy kiélvezze (tavasz = fiatalsága)
·        6. vsz.: a természet örök, megújul, ő nem