Juhász Gyula és Tóth Árpád lírájának modernsége

Juhász Gyula élete:

·        1883–1937 (54 év)
·        Szegeden született
·        Vácon papnak készült
·        1 év után otthagyta
·        1902: Pesti egyetem: magyar-latin szak
·        Barátai: Babits, Kosztolányi
·        Tanár (1921-ig): Máramarossziget, Léva, Nagyvárad à 3 évig, itt ismeri meg Sárvári Annát, akivel csak plátói szerelmi viszonya van
·        József Attila mentora, ajánlót írt 1. verseskötetéhez
·        A Nyugat 1. nemzedékéhez tartozik
·        Nem volt felesége, gyereke
·        3-szor kapott Baumgarten-díjat
·        Sok öngyilkossági kísérlet, túladagolásban halt meg
·        Impresszionista költő

Tóth Árpád élete:

·        1886–1928 (42 év)
·        Aradon született
·        Debrecenben nőtt fel
·        Kedvenc költője: Csokonai
·        Pesti egyetem: magyar-német szak, nem fejezi be
·        Újságíró, költő, műfordító (pl. Baudelaire: A Romlás virágai)
·        A Nyugat 1. nemzedékéhez tartozik
·        4 verseskötet (Hajnali szerenád, Lomha gályán, Az öröm illan, Lélektől lélekig)
·        Egyetlen szerelme: Lichtmann Anna
·        Mecénása: Hatvany Lajos
·        1928: Tüdőbetegség
·        Impresszionista költő

Juhász Gyula költészete:

·        Jellemző rá a mélabú, búskomorság, reményvesztettség
·        Oka: soha be nem teljesedő szerelme Sárvári Anna színésznővel
·        Kb. 30 szerelmes vers (Anna örök, Milyen volt…, Szerelem?)
·        Tájverseiben a lírai én összekapcsolódik a tájjal
·        A magyar irodalom „szonett királya” à művei ¼ része szonett
·        Hatnak rá képzőművészek is (pl. Gulácsy Lajos)

Szerelmes vers: Anna örök (1926)

·        Halványodik a szerelmi emlék (a felejtés természete)
·        Ellentét: „de mégis / Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt”
·        Vagyis az emlék jelentősége nem csökkent
·        Szerelmi csalódása mély nyomokat hagyott benne
·        „És minden…” à Anafora
·        Kötőszóhalmozás (Poliszinteton)
·        Ismétlés, fokozás
·        „élsz és uralkodol” – Anna örökkévalóságát hirdeti
·        Rímtelen vers

Tájvers: Tiszai csönd (1910)

·        Elégia
·        Téma: a költő a mozdulatlan tájon mutatja be keresztül saját eseménytelen, céltalan életét
·        Tehát a lényeg: a költő tájhoz való viszonya
·        Impresszionista hangulatlíra
·        Pillanatnyi lelkiállapotot tükröz
·        Megszemélyesítés: „ballag a hold”
·        Metafora: est à pók
·        Alliteráció: „hallgatják halkan a harmónikát”
·        Színek: ezüstösek a tiszai hajók
·        Hajó toposz: „Ma kikötöttünk itthon” (Ady, Berzsenyi)
·        Szerkezet: 1-4.vsz.: Táj / 5-6. vsz.: Lírai én
·        A táj: tiszai est, kikötő, csend van
·        Lírai én: magányos; párhuzamot von maga és a mozdulatlan hajók között
·        Bántja, hogy kimarad a nyüzsgő pesti életből
·        Páros rímek

Gulácsy Lajosnak (1922)

·        Barátja volt Juhásznak
·        Festőművész
·        Több közös élményük volt (pl. Gauguin bp.-i kiállítása)
·        Hasonló világlátás, alkotásmód à elutasítják a sivár életet, vágyakoznak a boldog világ után
·        Nakonxipán à álomvilág (Gulácsy egyik festménye)
·        Gulácsy az I. vh. hatására idegösszeroppanást kapott
·        Ezért elmegyógyintézetbe került („Elér-e hangom agyadhoz, melyben nincs már többé értelem?”)
·        Gulácsy à „Giotto jó utóda”
·        Mély szeretet és tisztelet övezi a verset
·        2. vsz.: ironikus társadalomkritika

Tóth Árpád költészete:

·        Témája sokszor: magány, elszigeteltség, csüggedés
·        Panaszos lemondás jellemzi
·        Meghatározó impresszionizmus
·        Szinesztéziák, hasonlatok, jelzők, pillanatnyi benyomások tarkítják műveit
·        Hangulatlíra
·        Fájdalmas érzések, szomorúság

Esti sugárkoszorú (1923)

·        Szerelmes vers feleségéhez
·        Alkonyodik a parkban
·        Sugárkoszorú mint glória
·        Kicsit ijesztő hangulat
·        Vallomás: „És jó volt élni”
·        Ünnepélyes zárlat: „Mennyire szeretlek!”

Körúti hajnal (1923)

·        Tájleíró vers
·        Impresszionista hangulatvers: a hajnal hangulata
·        A nagyvárosi hajnal „születésének” pillanatai: a derengés szürkesége, a fény felragyogásának ámulatba ejtő varázslata, az induló nappal kiábrándító valósága
·        A fény kelti életre a színeket: „lila dalra fakad egy nyakkendő” à szinesztézia (egyszerre érzés)
·        A hanghatások a látványt erősítik: a hajnali fény ragyogása csöndes, a „józan robot” hangja a gyársziréna, a villamos „jajdulása”

Elégia egy rekettyebokorhoz (1917)

·        Háború elleni tiltakozóvers
·        Békés természeti képből jut el a háborúig
·        A természet harmóniája megszűnik
·        Ember-természet különbsége (2. és 3. vsz.)
·        Emberi nyomor à „őrült utakon őrlődő és koncolódó roncs”